A hangszer fúvóka felőli végén egy kis átlátszó, rugalmas műanyag cső található. Ez megvédi a nádat, miközben biztosítja a megfelelő szellőzést. Mielőtt játszunk, vegyük le ezt a védősapkát (természetesen csak a hosszabb darabot), és minden játék után tegyük is vissza óvatosan, nehogy közben megsérüljön a nád. Most pedig lássuk, hogyan kell megszólaltatni a Bambusz Szaxofont! (Segítség lehet, ha iszunk egy pohár vizet a játék előtt.)
Az első próbálkozásnál, nyugodtan hagyjuk az összes lyukat szabadon. Az alsó ajkunkkal borítsuk be az alsó fogsorunkat, majd helyezzük be a fúvókat a szánkba kb. 2,5 cm mélyen. Érezni fogjuk a nádat az alsó ajakunkon. Most szorítsuk egy picit (közvetlenül) a felső fogsorunkkal a fúvóka tetejét („harapjunk rá”), és fújjunk bele. Ha most nem szólal meg, akkor valószínűleg túlzottan szorítjuk a fúvókát („túl erősen harapunk”), ha pedig éles, sípoló hang jön ki, akkor pedig túl mélyen van a szánkban a fúvóka. Gyakorlatban nem annyira nehéz ráérezni a helyes tartásra, csak próbálj ki néhány különböző pozíciót és nyomás- (szorítás-) erősséget, és nemsokára megszólal az első szép, tiszta hang! Ha ez már megy, fogd le a legfelső lyukat a bal kéz hüvelykujjával, és próbálj így is szép hangzást elérni. Majd haladj tovább a következő lyukra, miközben az előző lyuk is lefogva marad. És így tovább, haladj lyukról lyukra, amíg az összes lyukat le nem fogod az ujjaiddal. Ilyen módon felfedezheted a teljes hangterjedelmét a Bambusz Szaxofonodnak.
Ha már az előzőek jól mennek, rájössz, hogy a hangmagasságot és hangszínt nagyon könnyen tudod változtatni a fújás erősségével, a fogak szorításával és még a nyelvtartással is. Ez az, amikor az igazi művészet és játék elkezdődik. 🙂